A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 1. stáció

Nézem itt ezt a fakof98.blogspot.com oldalt és nem történik semmi. Senki nem ír semmit. A FSZ-k megint leléptek. Én meg itt poshadok. Szerencsére a magyar egészségügy biztosítja nekem, hogy ne legyenek unalmas napjaim.
Páran már hallották a ferde kisujjam történetét. Röviden annyi történt, hogy Pöte barátunk eljött focizni - azóta sem láttam, és kisujjam hogyléte felől sem érdeklődött - és mikor kapus voltam, direkt kisujjon rúgott.
Na most ez egy sima futballbaleset, az ember kiabál egy kicsit, keményen mutatja, hogy bár iszonyúan fáj, és lehet, hogy az egész letört, kénsavas eső esett rá, megsózták, megborsozták, napalmmal megszórták, de neki ugyan meg sem kottyan, mert ő kemény, mint a lonsdaleit. Az ember - jelen esetben én - ezt is tette, majd hazament és szépen besportkrémezte a megdagadt területet.
Régóta tudott axióma ugyebár, hogy ha bármilyen testrészünket baleset éri, de mozog, akkor nem tört el. Miután 3 hét és egy raftingolás elteltével sem javult a helyzet, bármennyire is tettem sínbe fent nevezett becses testrészem, gyanút fogtam, és igyekeztem einsteini magasságokba emelkedve elgondolkozni azon, hogy esetleg semmibe vegyem az axiómát. Logikusnak tűnt, hogy tézisemet az interneten keresztül támasszam alá, eljutva az antitézisen (jelen esetben az eredeti axiómán) keresztül a szintézisig, azaz, hogy az ujjam bármennyire is mozog, bizony eltört.
Konzultálva legkedvesebb lakótársammal arra jutottam, hogy egy orvos véleményének kikérése erősen javallt. Tetézve félelmemet ő birtokába jutott olyan információknak is, hogy feltételezhető, hogy nem csak, hogy eltörött, de már össze is forrt, mégpedig rosszul. Ennek fele sem tréfa, gondoltam, nagyobb szenzáció lesz ez, mint a relativitáselmélet, pedig pont úgy indult.
Fogtam hát magam és mintegy 2-3 hetes egyeztetés után eljutottam egy ismerős baleseti sebészhez. Ő a kisujj rövid szemre- és kézrevételezése után megnyugtatott, hogy feltehetőleg tényleg el van törve, tényleg összeforrott, tényleg rosszul és az egyetlen megoldás, hogy újból el kell törni. Az információ szíven ütött, de gondoltam, legalább lesz mit mesélni az unokáknak. Akkor még nem sejtettem, hogy a kisujjeltörés csecsemőknek való tündérmese ahhoz képest, ami vár rám.
Szerencsére a mai technika mellett a szem- és kézrevételezés nem elégséges információ egy kisujjújraeltörés levezényléséhez, így doktorunk - nevezzük Mr. U-nak - röntgenre küldött. A kisujjröntgen láthatólag nagy problémát okozott a nővérnek, aki többszöri nekifutásra tudta csak görcsbe állt kisujjamat a megfelelő 2 pozícióba bepasszentani. A felvétel sikerült és percek alatt kezemben volt, nem volt hát hiába a 2 óra várakozás.
Itt jegyezném meg, hogy a baleseti sebészeten a várakozás nem összehasonlítandó holmi fogorvosnál, ne adj' Isten háziorvosnál való unalmas tespedéssel. Ezen a szolid, téli szombat délutánon két motorost hoztak be egy-egy fájintos nyílt töréssel és tanúja lehettem egy öngyilkossági kísérletét nem sokkal korábban megúszó fedélnélkül ápolásának, vallomásának majd teljes kétségbeesésének (ti. neki még az öngyilkolászás sem sikerül). Mindezt szépen tagoltan elosztva, lassan adagolva, nehogy unatkozzon a várakozó beteg.
A felvételekkel még egy röpke fél órát várakoztam, majd szólítottak. Hamar kiderült, hogy törésről szó sincs, itt bizony befagyott az ízület. Kicsit tessék ezt megemészteni, nekem sem sikerült első nekifutásra, mert mi az, hogy befagy egy ízület? Persze tél van, de akkor is. A talányra hip-hop fény derült.
Pöte mérnöki pontosságú bombája egy komolyabb rándulást eredményezett a kisujj második és harmadik perce közti ízületnél. Ezt én - hibásan - szép alaposan sínbe tettem, ami ennek következtében úgy maradt, és ott szépen megfagyott.
Megoldásként Mr. U két gyógymódot javasolt. Az első: Egy durva, fizikai behatással kiegyenesítjük, azaz úgymond "kimozgatjuk" az ujjat. Ezt megteheted te is, mondta Mr. U., hogyan, kérdem én, mire ő, ráülsz és kiegyenesedik. Mindeközben pajkos mosoly játszott a szája körül. Mivel birtokában voltam annak az információnak, hogy Mr. U nem hazánkban kezdte földi pályafutását, hanem a nagy Oroszország sztyeppéiről szalajtották, felsejlett szemem előtt egy 2 literes vodkás üveg üresen előttem, én vérben forgó szemekkel, visítva ülök egy széken, magam alatt egyenesedik a kisujjam.
Szolid mimikával jeleztem, hogy tegyük most félre az első megoldás a) verzióját és térjünk inkább rá a Kárpát-medencében nevelkedettek számára is megvalósítható lehetőségekre. Az 1 b) megoldás: Kimozgatja ő. A 2. megoldás: Gyógytorna, ami minimum 6 hét.
Ugyan nem vodkás üveg volt a jelem óvodában, se nem lefűrészelt baseball ütő, de gondoltam azért egy 1 b) verziót csak bevállalok. Ha nem jön össze, még mindig ott a 2., vagy végszükség esetén az 1 a).

Folyt. köv.