Az alábbi linken található képek a Rolling Stone (ejtsd: roling eszton) magazinban jelennek meg hamarosan. Honlapuk törzsvendégei azonban már mától megtekinthetik!
Alábbi link
A magazin ingatag anyagi háttere miatt nem tudott mást felajánlani a képekért cserébe, mint a magazint magát, úgyhogy mostantól - hála kiváló zenei ízléssel rendelkező rádiós riporterünknek - kizárólag örökzöld számokat előadó énekesekről és együttesekről szól majd ez az egyelőre kis példányszámú másodvonalas kiadvány. A szerkesztőségbe már átküldtük a Felpéc rádió archívumát és zenei portfólióját, a problémásabb, lázadó-kedvű munkatársaknak pedig egy-egy lófejet rejtettünk a paplanuk alá a gördülékeny átállás érdekében.
Mivel azonban amibe mi belenyúlunk, amit megemlítünk, az tőlünk teljesen függetlenül sikeres lesz - lásd Google Maps, Sziget, Freddy Mercury, REM, stb. - ezért ezt a magazint is magára hagyjuk a kezdeti iránymutatás után - azt mondom legyen ennyi elég! - a profitot meg elköltjük Kubában, ahol épp most a friss és fiatalos Fidy vendégszeretetét élvezzük.
2009. augusztus 24., hétfő
2009. július 31., péntek
Fesztiválközpont
Kedves Fesztiválozók!
Többen jeleztétek, hogy az elmúlt években a hatalmas résztvevőszám és hiányos tudásotok miatt nem tudtatok eljutni a fesztiválközpontba. Bár idén sem ígérhetem, hogy a tömegen, akik minket akarnak látni, át tudjátok verekedni magatokat, de azért itt egy link, hogy hova is kell pontosan menni.
Ha kocsival közelítenétek meg a helyszínt, akkor csak írjátok be bal felülre az 'A' pont mellé azt a helyet, ahonnan indultok, a többit csinálja a program, amit pár éve megvettünk, mert állítólag jó befektetés, de mi most használjuk először, úgyhogy nem értjük ezt a nagy lelkesedést körülötte.
Fesztiválközpont
Üdv,
FSZ
Többen jeleztétek, hogy az elmúlt években a hatalmas résztvevőszám és hiányos tudásotok miatt nem tudtatok eljutni a fesztiválközpontba. Bár idén sem ígérhetem, hogy a tömegen, akik minket akarnak látni, át tudjátok verekedni magatokat, de azért itt egy link, hogy hova is kell pontosan menni.
Ha kocsival közelítenétek meg a helyszínt, akkor csak írjátok be bal felülre az 'A' pont mellé azt a helyet, ahonnan indultok, a többit csinálja a program, amit pár éve megvettünk, mert állítólag jó befektetés, de mi most használjuk először, úgyhogy nem értjük ezt a nagy lelkesedést körülötte.
Fesztiválközpont
Üdv,
FSZ
2009. július 20., hétfő
FAKOF 2009 - Behódolt a Sziget?
Mint korábban már hírül adtuk, az idei FAKOF a megszokottól eltérő időpontban, augusztus elején, egészen pontosan AUGUSZTUS 7-9-ig kerül megrendezésre. Rendkívül sok visszajelzés érkezett a rajongóktól a miérttel kapcsolatban. A FAKOF FSZ-e ugyan általában a rajongók, látogatók, fesztiválozók igényeit mindig a sajátjai mögé szorítja, és csak legvégső esetben veszi figyelembe a kéréseket, válaszol kérdésekre, de ez esetben érdemesnek találtuk felfedni a fátlyat, hisz úgyis régen csillogtattuk már meg írói klasszisunkat.
Talán van pár elvetemült FAKOF rajongó, aki tudja, mi fán terem az ún. Sziget Fesztivál. Mi ezzel az állítólagos rendezvénnyel mindezidáig nem foglalkoztunk, hisz biztosak vagyunk benne, hogy sem a fesztiválozók kiszolgálásában sem szellemiségben nem veheti fel a versenyt a FAKOF-fal. Nem is tudtunk volna róluk egy fikarcnyi információt sem, ha meg nem keresnek azzal, hogy megtisztelve éreznék magukat, ha az ő, jól bejáratott augusztus eleji időpontjukban tartanánk mi a FAKOF fesztivált.
Mivel idei tervenk szerint nyereségünket szeptembertől szeptemberig úgysem tudtuk volna elkölteni, kapóra jött, hogy egy hónappal hamarabb kezdhetjük a költést, ráadásul gyors véleménykutatást tartva kiderült, hogy ezzel teljesen összezavarhatjuk rajongóinkat, ami a fesztivál körüli hűhót sikeresen növeli és nem engedi leülni az érdeklődést.
Gondolkodtunk azon is, hogy a fesztivál helyszínét is megváltoztatjuk és idén Floridában tartjuk, de a tavalyi történtekhez hasonlóan sajnos nem tudták a feltételeket - ti. a minimum egy esős napot - biztosítani. Állítólag a költésgvetésük beborult és hamarosan csődöt jelentenek, de csak annyit tudunk nekik üzenni "After the fair clever is the farmer".
A vége tehát az lett, hogy a FAKOF idén is Felpécen kerül megrendezésre a jól megszokott helyen Augusztus 7-9-ig.
A programmal kapcsolatban:
Hozni kell:
Péntek (augusztus 7.)
19.00-ig Érkezés
19.30 Mi a FSZ hallatjuk hangunkat és ti örvendjetek!
20.00 Jelmezfelvonulás - Lányoknak öregnéne-kendője, Fiúknak öregapó-svájcisapkája
21.00 Lemeszlovasok párbaja, önkifejező mozgás hajnalig
Szombat (augusztus 8.)
9.00 Reggeli torna
11.00-ig Reggeli
11.00-14.00 Felpéc Rádió, Szabadprogram
14.00-15.30 Sportprogram
16.00-ig Nevezés a főzőversenyre
16.00-19.00 Főzőverseny, Felpéc Rádiő
19.00 Kóstolás, Zsűrizés, Vacsora
20.00 Eredményhirdetés
20.30-22.00 Meglepetés
22.00 Lemezlovasok ismét egymásnak ugranak, önkifejezéstelen mozgás ismét
Vasárnap (augusztus 9.)
9.00-től Mindenkit hazazavar FSZ
10.00-től A bátrabb ottmaradóknak szabadprogram
Talán van pár elvetemült FAKOF rajongó, aki tudja, mi fán terem az ún. Sziget Fesztivál. Mi ezzel az állítólagos rendezvénnyel mindezidáig nem foglalkoztunk, hisz biztosak vagyunk benne, hogy sem a fesztiválozók kiszolgálásában sem szellemiségben nem veheti fel a versenyt a FAKOF-fal. Nem is tudtunk volna róluk egy fikarcnyi információt sem, ha meg nem keresnek azzal, hogy megtisztelve éreznék magukat, ha az ő, jól bejáratott augusztus eleji időpontjukban tartanánk mi a FAKOF fesztivált.
Mivel idei tervenk szerint nyereségünket szeptembertől szeptemberig úgysem tudtuk volna elkölteni, kapóra jött, hogy egy hónappal hamarabb kezdhetjük a költést, ráadásul gyors véleménykutatást tartva kiderült, hogy ezzel teljesen összezavarhatjuk rajongóinkat, ami a fesztivál körüli hűhót sikeresen növeli és nem engedi leülni az érdeklődést.
Gondolkodtunk azon is, hogy a fesztivál helyszínét is megváltoztatjuk és idén Floridában tartjuk, de a tavalyi történtekhez hasonlóan sajnos nem tudták a feltételeket - ti. a minimum egy esős napot - biztosítani. Állítólag a költésgvetésük beborult és hamarosan csődöt jelentenek, de csak annyit tudunk nekik üzenni "After the fair clever is the farmer".
A vége tehát az lett, hogy a FAKOF idén is Felpécen kerül megrendezésre a jól megszokott helyen Augusztus 7-9-ig.
A programmal kapcsolatban:
Hozni kell:
- Lányoknak öregnéne-kendőjét
- Fiúknak öregapó-svájcisapkáját
- Rövidet, ami nem pálinka
- Bort, ami nem házi
- Alapanyagot a főzőversenyhez
- Sátrat, hálózsákot
- Személyes holmit
Péntek (augusztus 7.)
19.00-ig Érkezés
19.30 Mi a FSZ hallatjuk hangunkat és ti örvendjetek!
20.00 Jelmezfelvonulás - Lányoknak öregnéne-kendője, Fiúknak öregapó-svájcisapkája
21.00 Lemeszlovasok párbaja, önkifejező mozgás hajnalig
Szombat (augusztus 8.)
9.00 Reggeli torna
11.00-ig Reggeli
11.00-14.00 Felpéc Rádió, Szabadprogram
14.00-15.30 Sportprogram
16.00-ig Nevezés a főzőversenyre
16.00-19.00 Főzőverseny, Felpéc Rádiő
19.00 Kóstolás, Zsűrizés, Vacsora
20.00 Eredményhirdetés
20.30-22.00 Meglepetés
22.00 Lemezlovasok ismét egymásnak ugranak, önkifejezéstelen mozgás ismét
Vasárnap (augusztus 9.)
9.00-től Mindenkit hazazavar FSZ
10.00-től A bátrabb ottmaradóknak szabadprogram
2009. június 30., kedd
ÚJ RÉSZ! - A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 7. stáció
Viszonylag hamar sikerült megtalálnom a gyógytornatermet a pincében. Itt egy szűk ám annál barátságtalanabb folyosón páran már vártak, ezenkívül várt még egypár felirat az ajtón, miszerint ne kopogjak, ne zajongjak, nem türelmetlenkedjek, ne csináljak semmit, ami oda vezethet, hogy ne adj' Isten találkozom a gyógytornásszal.
Szerencsére hatalmas kapacitású szürkeállományom rögtön kapcsolt és a papírok helyett a jól megszokott gyakorlati tanácsok mezejére léptem, megkérdezve a várakozókat, hogy ugyan itt mégis hogy lehet időpontot kapni.
Nos, ezt félóránként lehet megtenni, mikor is a gyógytornatanár kitessékeli az előző csoportot és betessékeli a következőt. Máskor ne próbálkozzak, nem illik, nem szokás, nem magyaros virtus. Mivel 10 perccel múlt egész, egy komolyabb, 20 perces sudokuparti képe sejlett fel bennem, ami aztán így is lett. Pár rekord és rekordkísérlet után kiklaffogott szigorúanfatalpú papucsában a gyógytornász olyan flegma arccal, mintha most pippantott volna egy nagyot az előző szessön nyugdíjasaival.
Én nyugodt hangon és arccal, hivatalos menedzser-öltözetem teljes háttértámogatását élvezve jeleztem, hogy szívesen venném, ha járhatnék hozzá kezelésre. Ő olyan ábrázattal mért végig lassan, amivel verseny nélkül nyerte volna bármelyik idióta aktuális Póker Világbajnokság döntőjét, majd levonta a következtetést ruhámból napközbeni elfoglaltságommal kapcsolatban és kinyögte, hogy jöhetek pénteken délután 2-re. Finoman jeleztem, hogy bizony, akkor én ülök a monitor előtt a 11. kerületben és kézmozdulatokkal próbáltam a figyelmét felhívni a ruházatomra és leginkább a nyakamban lógó Chios szalagon fityegő belépőkártyára. Ő - pókerarcát továbbra is változatlanul tartva - ezt konstatálta, majd felajánlotta, hogy ebben az esetben hétfőn délután fél 3-kor tudok jönni.
Nos nem sok póker-bajnokságot néztem a tv-ben így nem nagyon tudom, hogy mik azok az apró jelek, amiket blöfföléskor kell figyelni, mindenesetre a legjobb védekezési stratégiának azt láttam, ha én is felveszem a pokerface-t és beblöffölök egy "Hétfőn 6?"-ot. És láss csodát, bevált, emberünk rábólintott, s bár - én is meglepődtem - húzta a száját picit, bevésett a füzetébe engem is.
Nem nagyon akartam elhinni, hogy valóban be tudtam jelentkezni egy kezelésre, de úgy tűnt, minden sínen van, és már alig vártam a hétfőt és a repkedő kisujjakat.
Szerencsére hatalmas kapacitású szürkeállományom rögtön kapcsolt és a papírok helyett a jól megszokott gyakorlati tanácsok mezejére léptem, megkérdezve a várakozókat, hogy ugyan itt mégis hogy lehet időpontot kapni.
Nos, ezt félóránként lehet megtenni, mikor is a gyógytornatanár kitessékeli az előző csoportot és betessékeli a következőt. Máskor ne próbálkozzak, nem illik, nem szokás, nem magyaros virtus. Mivel 10 perccel múlt egész, egy komolyabb, 20 perces sudokuparti képe sejlett fel bennem, ami aztán így is lett. Pár rekord és rekordkísérlet után kiklaffogott szigorúanfatalpú papucsában a gyógytornász olyan flegma arccal, mintha most pippantott volna egy nagyot az előző szessön nyugdíjasaival.
Én nyugodt hangon és arccal, hivatalos menedzser-öltözetem teljes háttértámogatását élvezve jeleztem, hogy szívesen venném, ha járhatnék hozzá kezelésre. Ő olyan ábrázattal mért végig lassan, amivel verseny nélkül nyerte volna bármelyik idióta aktuális Póker Világbajnokság döntőjét, majd levonta a következtetést ruhámból napközbeni elfoglaltságommal kapcsolatban és kinyögte, hogy jöhetek pénteken délután 2-re. Finoman jeleztem, hogy bizony, akkor én ülök a monitor előtt a 11. kerületben és kézmozdulatokkal próbáltam a figyelmét felhívni a ruházatomra és leginkább a nyakamban lógó Chios szalagon fityegő belépőkártyára. Ő - pókerarcát továbbra is változatlanul tartva - ezt konstatálta, majd felajánlotta, hogy ebben az esetben hétfőn délután fél 3-kor tudok jönni.
Nos nem sok póker-bajnokságot néztem a tv-ben így nem nagyon tudom, hogy mik azok az apró jelek, amiket blöfföléskor kell figyelni, mindenesetre a legjobb védekezési stratégiának azt láttam, ha én is felveszem a pokerface-t és beblöffölök egy "Hétfőn 6?"-ot. És láss csodát, bevált, emberünk rábólintott, s bár - én is meglepődtem - húzta a száját picit, bevésett a füzetébe engem is.
Nem nagyon akartam elhinni, hogy valóban be tudtam jelentkezni egy kezelésre, de úgy tűnt, minden sínen van, és már alig vártam a hétfőt és a repkedő kisujjakat.
2009. június 9., kedd
FAKOF 2009 - IDÉN ELMARAD A FESZTIVÁL?
Kedves Fesztiválozók!
A Fesztiválszezon még nem kezdődött el, bár tény, hogy holmi - magukat fesztiválnak nevező - rendezvény-szerűségek már megjelentek letűnt korok letűnt sztárjait borzasztó napijegy-árakért árulva, de Ti és természetesen szerénységünket egy pillanatra félretéve mi is tisztában vagyunk vele, hogy a Fesztiválszezon akkor kezdődik, amikor a FAKOF és akkor ér véget, amikor a FAKOF
Az, hogy mégis a virtuális csatornát megragadva adunk közre kizárólag Számotokra információkat az idei FAKOFról, mindössze azért van, mert egyes, xxx nem korrekt médiumok nyomdafestéket nem kímélő stílusban és mennyiségben kezdtek el a FAKOF esetleges megszűntéről cikkezni, pletykákat terjeszteni.
Ezzel a nevetséges hírfolyammal sem foglalkoznánk, ha nem pont ezek a hírek váltották volna ki az ún. Világgazdasági Válságot, melynek megannyi szenvedője volt az elmúlt pár hónapban, míg mi jól megérdemelt szabadságunkat töltöttük teljes kommunikációs elszigeteltségben egy meg nem nevezhető helyen.
Ezúton is elnézést kérünk minden érintettől, bizony nem gondoltuk volna, hogy ennyi kapkodó hűbelebalázs van a gazdasági élet elitjében és bedőlnek egy ilyen hírnek, hogy elmarad a Fakof, ami ugye olyan durva oximoron, hogy bármelyik jeles költőnk fél kisujját odaadná érte.
A FAKOF megújító reklámfilozófiájának (gyengébbek kedvéért stratégiájának) alapja az informális kommunikáció, a szájról-szájra, a word of mouth és emellett természetesen az egyetemes tudás, a természet törvénye, a tények, amik ösztöneinkbe íródtak, hogy ti. mindenki mindig tudja, hogy lesz FAKOF fesztivál amíg világ a világ. Ez egy olyan axióma, amit bizonyítani nem kell, cáfolni nem lehet, mert így kazo. Sok megzavart elméjű kis topmenedzser azonban vihart tud kavarni közös axiómánk tükör tengerén, s lásd mi lesz belőle.
Mindazonáltal tökéletesen értjük, hogy milyen mechanizmusok vezettek az álhír kirobbanásától eddig a káoszig, és ígérjük, hogy egyrészt fényt derítünk erre a fesztivál keretein belül, másrészt pedig jól irányzott hírmorzsákkal az okozott károkat pár éven belül helyrehozzuk, hogy a 15. jubileumi Fakof-ot már felhőtlenül ünnepelhessük.
No, de fátylat rá, Fesztiválunk idén is megrendezésre kerül, minden eddiginél nagyobb veszteséget fogunk elérni, reméljük, a nézőszám idén is csökkenni fog, programok terén pedig próbálunk elmozdulni minnél inkább a rétegműfajok felé.
A programokról egyelőre annyit tudok elárulni, hogy várható Freddy Mercury rádiós újratemetése, sztárriport a híres Pankasz Gáborral (a riporter - bár kicsit már mi is unjuk, jövőre kirúgjuk - Bono lesz), Felpéczy Medgyess Pálinka és Kimittud.
Az időpontról is kiszivárogtak az első információk és amennyiben ezeknek lehet hinni, idén a fesztivál
Augusztus 7-9-ig
kerül megrendezésre.
Na, tessék örülni!
FSZ
A Fesztiválszezon még nem kezdődött el, bár tény, hogy holmi - magukat fesztiválnak nevező - rendezvény-szerűségek már megjelentek letűnt korok letűnt sztárjait borzasztó napijegy-árakért árulva, de Ti és természetesen szerénységünket egy pillanatra félretéve mi is tisztában vagyunk vele, hogy a Fesztiválszezon akkor kezdődik, amikor a FAKOF és akkor ér véget, amikor a FAKOF
Az, hogy mégis a virtuális csatornát megragadva adunk közre kizárólag Számotokra információkat az idei FAKOFról, mindössze azért van, mert egyes, xxx nem korrekt médiumok nyomdafestéket nem kímélő stílusban és mennyiségben kezdtek el a FAKOF esetleges megszűntéről cikkezni, pletykákat terjeszteni.
Ezzel a nevetséges hírfolyammal sem foglalkoznánk, ha nem pont ezek a hírek váltották volna ki az ún. Világgazdasági Válságot, melynek megannyi szenvedője volt az elmúlt pár hónapban, míg mi jól megérdemelt szabadságunkat töltöttük teljes kommunikációs elszigeteltségben egy meg nem nevezhető helyen.
Ezúton is elnézést kérünk minden érintettől, bizony nem gondoltuk volna, hogy ennyi kapkodó hűbelebalázs van a gazdasági élet elitjében és bedőlnek egy ilyen hírnek, hogy elmarad a Fakof, ami ugye olyan durva oximoron, hogy bármelyik jeles költőnk fél kisujját odaadná érte.
A FAKOF megújító reklámfilozófiájának (gyengébbek kedvéért stratégiájának) alapja az informális kommunikáció, a szájról-szájra, a word of mouth és emellett természetesen az egyetemes tudás, a természet törvénye, a tények, amik ösztöneinkbe íródtak, hogy ti. mindenki mindig tudja, hogy lesz FAKOF fesztivál amíg világ a világ. Ez egy olyan axióma, amit bizonyítani nem kell, cáfolni nem lehet, mert így kazo. Sok megzavart elméjű kis topmenedzser azonban vihart tud kavarni közös axiómánk tükör tengerén, s lásd mi lesz belőle.
Mindazonáltal tökéletesen értjük, hogy milyen mechanizmusok vezettek az álhír kirobbanásától eddig a káoszig, és ígérjük, hogy egyrészt fényt derítünk erre a fesztivál keretein belül, másrészt pedig jól irányzott hírmorzsákkal az okozott károkat pár éven belül helyrehozzuk, hogy a 15. jubileumi Fakof-ot már felhőtlenül ünnepelhessük.
No, de fátylat rá, Fesztiválunk idén is megrendezésre kerül, minden eddiginél nagyobb veszteséget fogunk elérni, reméljük, a nézőszám idén is csökkenni fog, programok terén pedig próbálunk elmozdulni minnél inkább a rétegműfajok felé.
A programokról egyelőre annyit tudok elárulni, hogy várható Freddy Mercury rádiós újratemetése, sztárriport a híres Pankasz Gáborral (a riporter - bár kicsit már mi is unjuk, jövőre kirúgjuk - Bono lesz), Felpéczy Medgyess Pálinka és Kimittud.
Az időpontról is kiszivárogtak az első információk és amennyiben ezeknek lehet hinni, idén a fesztivál
Augusztus 7-9-ig
kerül megrendezésre.
Na, tessék örülni!
FSZ
2009. május 26., kedd
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 6. stáció
Nem voltam hát rest átrohanni íziben a mintegy 500 méterre található Egészségügyi Központba, ahol egy rövid sor kiállása után a hölgy nem csak, hogy készséges volt, de értette mit akarok, és tudta, miért éppen nála állok sorban.
Én ettől a hírtől már már a föld felett lebegve rebegtem neki, hogy akkor legyen szíves adjon már egy sorszámot oda, ahova kell -mint kiderült a reumatológiára. Ő közölte, hogy semmi akadálya, ugyanakkor azt vegyem figyelembe, hogy már fél 9, ami emberi (maradjunk inkább annál, hogy hermina úti) időszámítás szerint azt jelenti, hogy a következő sorszám, amit adni tud, úgy dél és egy óra között kerül sorra.
Miután nagy puffanással ismét eredeti, jól megérdemelt helyemre, a földre kerültem a letaglózó hír hallatán, még fél füllel hallottam a világ végét hallucináló gondolataim között, amint a hölgy - ismét készségesen - értesít, hogy ők minden kedden és csütörtökön 8-tól itt vannak, sőt, nekem, de csak nekem megsúgja, hogy igazából már fél 8-tól, és ha elég korán jövök, akár 9 előtt is bejuthatok a rendelésre.
Higanymozgással, az agyhalál küszöbén ingadozva léptem ki az épületből, hogy dolgomvégezetlenül elinduljak a munkahelyemre. Egyedül a tudat éltetett, hogy szenvedéseimnek ezúttal talán valóban vége. Mint az olvasó joggal gyanítja, tévedtem.
Másnap - bizony, kedd volt - reggel fél nyolckor újult erővel és tettre készen toppantam be az önműködő kapun, ami mellett frissen virított egy felirat: "Az épületbe kerékpárt behozni tilos!". Szerencsére nem kerékpárral érkeztem, így hamar túltettem magam a nem túl baráti, ám valószínűleg - lévén egészségügyi intézmény - annál érthetőbb feliraton, mint azonban a későbbiekben kiderült, erre figyelhettem volna jobban is.
Gyorsan beálltam a sorba. Itt gyanút fogtam, hogy a bizalmas információt, ti., hogy fél nyolckor nyitnak, esetleg nem csak velem osztották meg, lévén vagy 8-an sorakoztak előttem, olyan korösszetételben, mely már-már súrolta annak a határát, hogy megdöntse bennem azon sztereotípiáktól való kategorikus elzárkózásomat, melyek szerint elsősorban nyugdíjas és elsősorban nénik számára fontos az, hogy az elsők legyenek a rendelésen, hisz a piacon elfogy a friss áru vagy mi.
A sor viszont úgy fogyott mint Rubint Réka szülés után (közben, előtt, stb.), úgyhogy időm sem volt végigfuttatni az ezzel kapcsolatos gondolatmenetet, máris kaptam a sorszámot és mehettem a váróba, ahol természetesen bőszen csücsült már vagy 5 - célcsoport szempontjából a fentebb már vázolt kategóriába tartozó - embertárs.
Mivel próbáltam nem komolyan venni a magyar egészségügyről terjengő rémhíreket, doszt sem hoztam magammal semmi olvasnivalót. 40 perc várakozás után, mikor is az első beteget nevén szólították és becsoszogott már bántam, hogy lepereg rólam az előítéletesség legkisebb morzsája is, ha gyógyításról van szó és hálát adtam Szent Nokiának, hogy a modellre, amit cégem nagylelkűsége biztosít számomra, installálták a Sudoku nevű őrületet. Ki tudja már melyik cimborám aktuális rekordjainak megdöntése szerencsére volt olyan izgalmas, hogy átsegítsen az újabb 30 perces várakozáson, mikor is szólítottak és beléptem.
Két hölgy fogadott, akiknek gyorsan magyarázni kezdtem az esetet. Ők eleinte furcsán néztek rám, mint aki valami számukra teljesen ismeretlen galaxisból csöppent ide, majd egyikük kivette a kezemből a kórlapot (bár lehet, hogy tudományosabb neve is van), hellyel kínáltak és belemerültek a rövidítések és latin kifejezések rengetegébe. Ebből én arra következtettem, hogy ők a "szó elszáll de az írás marad" hívei, így további szájtépés itt felesleges, csöndbe maradtam hát.
Rövid, mintegy 20-30 másodperces vizsgálódás után, anélkül, hogy a kisujjamat akár távolról szemügyre vették volna egyikük hirtelen gépelni kezdett. A másik néha egy-egy vezényszót, terelőszót (?) vakkantott, amit a másik valahogy belefoglalt a műbe. Az egész teljesen morbid volt, mivel az egyik hölgy csak ült, keze az ölében, meredt maga elé és néha vakkantott valami teljesen érthetetlent, a másik pedig vele szemben füstölve verte a billentyűzetet, mindeközben mindkettejük képernyőjén ugyanaz látszott. Szép új világ - gondoltam.
Újabb 20-30 másodperc telhetett el, mikor is a géppuskakezű hirtelen kivett a nyomtatóból két papírt, a másik gépiesen rávert vagy 4-5 pecsétet, rákarcolta az aláírásnak nem, valamiféle stilizált Nike-jelnek annál inkább nevezhető kézjegyét, kezembe nyomta és gyors viszontlátással és a következő nevének elhadarásával búcsúzásra késztetett. Bruttó 90 másodperc múlva szabad voltam, most már csak időpontot kellett kérnem az alagsorban. A gyógytornára.
Én ettől a hírtől már már a föld felett lebegve rebegtem neki, hogy akkor legyen szíves adjon már egy sorszámot oda, ahova kell -mint kiderült a reumatológiára. Ő közölte, hogy semmi akadálya, ugyanakkor azt vegyem figyelembe, hogy már fél 9, ami emberi (maradjunk inkább annál, hogy hermina úti) időszámítás szerint azt jelenti, hogy a következő sorszám, amit adni tud, úgy dél és egy óra között kerül sorra.
Miután nagy puffanással ismét eredeti, jól megérdemelt helyemre, a földre kerültem a letaglózó hír hallatán, még fél füllel hallottam a világ végét hallucináló gondolataim között, amint a hölgy - ismét készségesen - értesít, hogy ők minden kedden és csütörtökön 8-tól itt vannak, sőt, nekem, de csak nekem megsúgja, hogy igazából már fél 8-tól, és ha elég korán jövök, akár 9 előtt is bejuthatok a rendelésre.
Higanymozgással, az agyhalál küszöbén ingadozva léptem ki az épületből, hogy dolgomvégezetlenül elinduljak a munkahelyemre. Egyedül a tudat éltetett, hogy szenvedéseimnek ezúttal talán valóban vége. Mint az olvasó joggal gyanítja, tévedtem.
Másnap - bizony, kedd volt - reggel fél nyolckor újult erővel és tettre készen toppantam be az önműködő kapun, ami mellett frissen virított egy felirat: "Az épületbe kerékpárt behozni tilos!". Szerencsére nem kerékpárral érkeztem, így hamar túltettem magam a nem túl baráti, ám valószínűleg - lévén egészségügyi intézmény - annál érthetőbb feliraton, mint azonban a későbbiekben kiderült, erre figyelhettem volna jobban is.
Gyorsan beálltam a sorba. Itt gyanút fogtam, hogy a bizalmas információt, ti., hogy fél nyolckor nyitnak, esetleg nem csak velem osztották meg, lévén vagy 8-an sorakoztak előttem, olyan korösszetételben, mely már-már súrolta annak a határát, hogy megdöntse bennem azon sztereotípiáktól való kategorikus elzárkózásomat, melyek szerint elsősorban nyugdíjas és elsősorban nénik számára fontos az, hogy az elsők legyenek a rendelésen, hisz a piacon elfogy a friss áru vagy mi.
A sor viszont úgy fogyott mint Rubint Réka szülés után (közben, előtt, stb.), úgyhogy időm sem volt végigfuttatni az ezzel kapcsolatos gondolatmenetet, máris kaptam a sorszámot és mehettem a váróba, ahol természetesen bőszen csücsült már vagy 5 - célcsoport szempontjából a fentebb már vázolt kategóriába tartozó - embertárs.
Mivel próbáltam nem komolyan venni a magyar egészségügyről terjengő rémhíreket, doszt sem hoztam magammal semmi olvasnivalót. 40 perc várakozás után, mikor is az első beteget nevén szólították és becsoszogott már bántam, hogy lepereg rólam az előítéletesség legkisebb morzsája is, ha gyógyításról van szó és hálát adtam Szent Nokiának, hogy a modellre, amit cégem nagylelkűsége biztosít számomra, installálták a Sudoku nevű őrületet. Ki tudja már melyik cimborám aktuális rekordjainak megdöntése szerencsére volt olyan izgalmas, hogy átsegítsen az újabb 30 perces várakozáson, mikor is szólítottak és beléptem.
Két hölgy fogadott, akiknek gyorsan magyarázni kezdtem az esetet. Ők eleinte furcsán néztek rám, mint aki valami számukra teljesen ismeretlen galaxisból csöppent ide, majd egyikük kivette a kezemből a kórlapot (bár lehet, hogy tudományosabb neve is van), hellyel kínáltak és belemerültek a rövidítések és latin kifejezések rengetegébe. Ebből én arra következtettem, hogy ők a "szó elszáll de az írás marad" hívei, így további szájtépés itt felesleges, csöndbe maradtam hát.
Rövid, mintegy 20-30 másodperces vizsgálódás után, anélkül, hogy a kisujjamat akár távolról szemügyre vették volna egyikük hirtelen gépelni kezdett. A másik néha egy-egy vezényszót, terelőszót (?) vakkantott, amit a másik valahogy belefoglalt a műbe. Az egész teljesen morbid volt, mivel az egyik hölgy csak ült, keze az ölében, meredt maga elé és néha vakkantott valami teljesen érthetetlent, a másik pedig vele szemben füstölve verte a billentyűzetet, mindeközben mindkettejük képernyőjén ugyanaz látszott. Szép új világ - gondoltam.
Újabb 20-30 másodperc telhetett el, mikor is a géppuskakezű hirtelen kivett a nyomtatóból két papírt, a másik gépiesen rávert vagy 4-5 pecsétet, rákarcolta az aláírásnak nem, valamiféle stilizált Nike-jelnek annál inkább nevezhető kézjegyét, kezembe nyomta és gyors viszontlátással és a következő nevének elhadarásával búcsúzásra késztetett. Bruttó 90 másodperc múlva szabad voltam, most már csak időpontot kellett kérnem az alagsorban. A gyógytornára.
2009. május 4., hétfő
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 5. stáció
Nos én a vagy Hermina utat választottam elsőre, ami utólag helyes döntésnek bizonyult, azonban a telefonbeszélgetés alatt ez nem volt annyira egyértelmű. A telefont egy idősebb hölgy vette fel. Tanulva korábbi tapasztalataimból egyből a tárgyra tértem, ismertettem a tényállást, miszerint kisujjízület-befagyás miatt gyógytornára kényszerülök, melyhez a lakóhelyem szerint illetékes egészségügyi intézményt keresem. Ő rövid gondolkodás után ennyit mondott: "Kááápcsolóóm az illetékes kollééégáát". Az illetékes kolléga a portás volt. Egy hangos, tiszteletteljes "Tássék!" után meghallgatott, majd egy rövid "Vááárjon megkérdem" átvezetőt követően eltűnt az éterből úgy 5 percre. Hamarosan visszatért és tájékoztatott, hogy bizonyos Dr. XY az illetékes a Z utcában, hozzá fáradjak, ő a területileg illetékes háziorvosom.
Egy nagylevegő után ismét vázoltam neki az esetet, hogy ti. nem háziorvost keresek, hanem gyógytornászt, mire ő rövidre zárta az esetet: "Ja, hát akkó gyűjjön be ide". Begyüttem, mivel azonban pontos címem nem volt, a Hermina út általam jobban ismert részére kormányoztam hűséges Fusionomat, bőszen keresve a korábban már jól fejembe vésett 'H' betűt. Rövid leskelődés után meg is találtam, ezzel együtt rögtön parkolót is leltem, arcomon diadalittas mosollyal szálltam ki az autóból és a sorompó mellé tákolt bódé felé siettem. A tényállás ismételt rövid (2-3 perces) vázolása után a portás kedvesen rám mosolygott, majd közölte, hogy ő a hátsó portás, nem tud segíteni, menjek talán a főportához. A főporta ugyan nem a Hermina úton volt, de engem ilyen apróság már nem tántorított el, magabiztosan trappoltam fel a lépcsőn a főportáig, ahol egy körszakállas szaki fogadott - kinézete alapján első pillantásra felmerült bennem a gyanú, hogy korábban villanyóra-leolvasóként esetleg karbantartóként tengette életét - akinek ismételten elújságoltam jövetelem okát. Szakink az információ befogadása után furcsán végigmért, majd egy váratlan kérdést tett fel: "Hány éves maga?" Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, de jól nevelt úriember módjára közöltem, hogy "32.". Ő erre hümmögött kicsit, agya fénysebességre kapcsolt, majd röviden ennyit mondott: "Aha, ez gyermekkorház, rossz helyen jár.".
Nos, azt hiszem ezen a ponton egy paraszthajszál választott el a biztos agyvérzéstől, mert kérdem én, mit gondolt Szaki Úr, mikor meglátott 180 cm magasan, 70 kilósan, elegáns ingben, borostával?!? Talán azt,hogy egy túlfejlett 13,5 évessel áll szemben?!? Ezt gondolta végig életkoromra vonatkozó rövid kérdése előtt?
Nos, szerencsére eltekintve a fenti incidenstől Szakink ki volt okítva a környékbeli egészségügyi intézmények adataiból, így meg tudta mondani, hogy hova is menjek a Hermina úton, hogy küldetésem célját végre megtaláljam.
Egy nagylevegő után ismét vázoltam neki az esetet, hogy ti. nem háziorvost keresek, hanem gyógytornászt, mire ő rövidre zárta az esetet: "Ja, hát akkó gyűjjön be ide". Begyüttem, mivel azonban pontos címem nem volt, a Hermina út általam jobban ismert részére kormányoztam hűséges Fusionomat, bőszen keresve a korábban már jól fejembe vésett 'H' betűt. Rövid leskelődés után meg is találtam, ezzel együtt rögtön parkolót is leltem, arcomon diadalittas mosollyal szálltam ki az autóból és a sorompó mellé tákolt bódé felé siettem. A tényállás ismételt rövid (2-3 perces) vázolása után a portás kedvesen rám mosolygott, majd közölte, hogy ő a hátsó portás, nem tud segíteni, menjek talán a főportához. A főporta ugyan nem a Hermina úton volt, de engem ilyen apróság már nem tántorított el, magabiztosan trappoltam fel a lépcsőn a főportáig, ahol egy körszakállas szaki fogadott - kinézete alapján első pillantásra felmerült bennem a gyanú, hogy korábban villanyóra-leolvasóként esetleg karbantartóként tengette életét - akinek ismételten elújságoltam jövetelem okát. Szakink az információ befogadása után furcsán végigmért, majd egy váratlan kérdést tett fel: "Hány éves maga?" Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, de jól nevelt úriember módjára közöltem, hogy "32.". Ő erre hümmögött kicsit, agya fénysebességre kapcsolt, majd röviden ennyit mondott: "Aha, ez gyermekkorház, rossz helyen jár.".
Nos, azt hiszem ezen a ponton egy paraszthajszál választott el a biztos agyvérzéstől, mert kérdem én, mit gondolt Szaki Úr, mikor meglátott 180 cm magasan, 70 kilósan, elegáns ingben, borostával?!? Talán azt,hogy egy túlfejlett 13,5 évessel áll szemben?!? Ezt gondolta végig életkoromra vonatkozó rövid kérdése előtt?
Nos, szerencsére eltekintve a fenti incidenstől Szakink ki volt okítva a környékbeli egészségügyi intézmények adataiból, így meg tudta mondani, hogy hova is menjek a Hermina úton, hogy küldetésem célját végre megtaláljam.
2009. április 21., kedd
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 4. stáció
10 perc természetesen nem volt elég a hatalmas adathalmaz egy ujjal való számítógépbe-viteléhez, ezért rögtön az elején dupláztunk, no, de 20 perc után már tárt karokkal várt az amúgy nagyon kedves nénike. Adataimat pillanatok alatt felvette, majd újabb várakozásra sarkallt. Nos, itt ismét rátettünk egy 10-est, de fél óra múlva - ekkorra már kihallgattam egy lányt, aki amúgy a rendelőben ordított annyira, hogy minden szavát hallottam, melyekből rögvest az agya színére is következtetni tudtam - nyílt az ajtó és a nevemet mormolta egy újkorában feltehetőleg kedves, mára egy fadarab empátiás képességével rendelkező nővér. Benn egy magabiztos Dr. fogadott (továbbiakban Dr. B), aki ízibe megkérdezte, mi a panasz. Én röviden vázoltam neki - közben átnyújtva a korábban már begyűjtött diagnózist -, hogy ugyebár megrúgták labdával az érintett testrészt, majd rövid de annál szakszerűtlenebb sínbe tétel után sem javult az állapota. A röntgen kimutatta, hogy nem törött el, azaz más megoldás nem lévén befagyott az ízület, bemozgatni nem sikerült, Dr. U gyógytornát ajánl, ha az nem segít, akkor műtétet.
Dr. B végighallgatta, majd vizuálisan megvizsgálta hányattatott sorsú kisujjamat és egy váratlan kérdést tett fel: Mivel foglalkozik maga? Én nem jöttem zavarba és rögtön rávágtam, hogy öööö... Aztán beindult a válaszreakció az agyamban is, és kinyögtem, hogy bizony marketinges vagyok és egy irodában ülök egész nap. Erre egy újabb nyilvánvaló kérdést tett fel: Szüksége van magának arra a kisujjra? Itt gondolkodtam el először azon, hogy vajon egy szitokszó használata segít-e mostani helyzetemen, de úgy döntöttem, hogy a nyugalom megőrzése most mindennél fontosabb - Joda mester is mindig ezzel nyert -, hát higgadtan válaszoltam, hogy bizony nem azért tanultam meg 10 ujjal gépelni, hogy most akkor megtanuljak 9 ujjal is. Erre ő határozottan egy röntgen szükségességét kezdte ecsetelni. Én sem voltam rest, rögtön kontráztam, hogy no, de röntgen már volt, kutya baja a csontoknak, én kérem csak egy beutalót szeretnék gyógytornára. Dr. B hajthatatlan volt, és már állította is ki a jegyemet a szomszéd szobába.
Itt egy hölgy fogadott, akinek szintén meglehetősen nagy agymunkát jelentett az, hogy beigazítsa a kezemet a megfelelő pozitúrába, no, de hamarost ott álltam az újabb felvétellel a váróteremben. Innen már csak pár perc volt a újabb bejutás Dr. B-hez, ahol immár a korábban a regisztrációs pultnál pötyögő hölgy is jelen volt. Dr. B miután feltette a felvételt a kivetítőre a következőket állapította meg: A csont nem törött, valószínűleg befagyott az ízület, bemozgatni már kár, túlságosan be van állva, gyógytornával lehet kezelni, ha nem működik, műtét. Mindezt furcsa rövidítésekkel a nővér bőszen pötyögte a kompjúterébe, én pedig nagy levegő után boldogan nyugtáztam, hogy immár két doktor is megerősítette a diagnózist, valószínűleg tényleg nem tüdőgyulladás vagy ki tudja milyen durva kórság.
Megköszöntem Dr. B-nek a vadonatúj információt, majd a diagnózist átvétele után elindultam kifelé. Az ajtóból még visszaköszöntem, és megjegyeztem, hogy akkor holnap reggel ugye már jöhetek is gyógytornára. Nos sok mindenre fel voltam készülve ezen a ponton, de a válaszra, amit kaptam, arra nem. A nővér röviden, tömören, szárazan csak ennyit böffentett ki: Nem. Bár késő volt és nem akartam akadékoskodni, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis miért nem, és miért kellett itt 2 órát grasszálnom ezért a nemért, mikor már az elején jeleztem, hogy mit szeretnék. A válasz egyszerű és magától értetődő volt, ezt minden betegnek tudnia kell: Nem ide tartozom. Lélekben benyomtam magamba egy marék Seduxent, majd Hannibal Lectert megszégyenítő kedvességgel megkérdeztem, hogy ugyan árulják el már akkor, hogy hova is tartozom akkor pontosan, csak, hogy ne zavarjam már meg Budapest összes kórházában a rendeléseket szerény problémámmal, ha lehet. Rövid hápogás és kelletlenkedés után kihozták, hogy vagy Örs, vagy Hermina út.
Dr. B végighallgatta, majd vizuálisan megvizsgálta hányattatott sorsú kisujjamat és egy váratlan kérdést tett fel: Mivel foglalkozik maga? Én nem jöttem zavarba és rögtön rávágtam, hogy öööö... Aztán beindult a válaszreakció az agyamban is, és kinyögtem, hogy bizony marketinges vagyok és egy irodában ülök egész nap. Erre egy újabb nyilvánvaló kérdést tett fel: Szüksége van magának arra a kisujjra? Itt gondolkodtam el először azon, hogy vajon egy szitokszó használata segít-e mostani helyzetemen, de úgy döntöttem, hogy a nyugalom megőrzése most mindennél fontosabb - Joda mester is mindig ezzel nyert -, hát higgadtan válaszoltam, hogy bizony nem azért tanultam meg 10 ujjal gépelni, hogy most akkor megtanuljak 9 ujjal is. Erre ő határozottan egy röntgen szükségességét kezdte ecsetelni. Én sem voltam rest, rögtön kontráztam, hogy no, de röntgen már volt, kutya baja a csontoknak, én kérem csak egy beutalót szeretnék gyógytornára. Dr. B hajthatatlan volt, és már állította is ki a jegyemet a szomszéd szobába.
Itt egy hölgy fogadott, akinek szintén meglehetősen nagy agymunkát jelentett az, hogy beigazítsa a kezemet a megfelelő pozitúrába, no, de hamarost ott álltam az újabb felvétellel a váróteremben. Innen már csak pár perc volt a újabb bejutás Dr. B-hez, ahol immár a korábban a regisztrációs pultnál pötyögő hölgy is jelen volt. Dr. B miután feltette a felvételt a kivetítőre a következőket állapította meg: A csont nem törött, valószínűleg befagyott az ízület, bemozgatni már kár, túlságosan be van állva, gyógytornával lehet kezelni, ha nem működik, műtét. Mindezt furcsa rövidítésekkel a nővér bőszen pötyögte a kompjúterébe, én pedig nagy levegő után boldogan nyugtáztam, hogy immár két doktor is megerősítette a diagnózist, valószínűleg tényleg nem tüdőgyulladás vagy ki tudja milyen durva kórság.
Megköszöntem Dr. B-nek a vadonatúj információt, majd a diagnózist átvétele után elindultam kifelé. Az ajtóból még visszaköszöntem, és megjegyeztem, hogy akkor holnap reggel ugye már jöhetek is gyógytornára. Nos sok mindenre fel voltam készülve ezen a ponton, de a válaszra, amit kaptam, arra nem. A nővér röviden, tömören, szárazan csak ennyit böffentett ki: Nem. Bár késő volt és nem akartam akadékoskodni, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis miért nem, és miért kellett itt 2 órát grasszálnom ezért a nemért, mikor már az elején jeleztem, hogy mit szeretnék. A válasz egyszerű és magától értetődő volt, ezt minden betegnek tudnia kell: Nem ide tartozom. Lélekben benyomtam magamba egy marék Seduxent, majd Hannibal Lectert megszégyenítő kedvességgel megkérdeztem, hogy ugyan árulják el már akkor, hogy hova is tartozom akkor pontosan, csak, hogy ne zavarjam már meg Budapest összes kórházában a rendeléseket szerény problémámmal, ha lehet. Rövid hápogás és kelletlenkedés után kihozták, hogy vagy Örs, vagy Hermina út.
2009. március 28., szombat
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 3. stáció
Egy fájdalmas éjszaka, némi álmatlan hánykolódás után kisujjam ismét kezdte visszanyerni eredeti szerepét a testrészeim közt. Meredt szemekkel vizslattam, ahogy egyre kisebb lett a duzzanat, vajon hatott-e a csodás bemozgatás. Eleinte véltem felfedezni némi egyenesedést, de a végeredmény egy görbe, sajgó, vörös valami lett, ami aztán pár nap alatt visszaállt a képen látható pozícióba.
Következő lépés tehát az autodidakta gyógytorna. Ezt kisebb nagyobb intenzitással pár hónapig gyakorolgattam, majd a karácsonyi őrület és egy kubai kiruccanás utáni változatlan állapot és állandó, önjelölt terapeutám javaslata arra ösztökélt, látogassam meg újra Mr. U-t és kérjek beutalót gyógytornára. Bár Mr. U meglátogatása bennem kellemesnek igazán nem mondható élményeket idézett fel, meggyőztem magam, hogy most már nem lesz semmiféle bemozgatás, csupán egy egyszerű beutaló egy kellemes terápiás kezelésre.
Újra felkerekedtem hát és bekopogtattam Mr. U-nál, aki némi csuklótörés ápolás és paraszolvencia után készségesen szolgálatomra állt és kitöltötte a megfelelő papírt, amivel nekem az Uzsoki kórház mexikói úti épületébe kell eltrappolnom. Felhívta még a figyelmemet, hogy az ujjam kikorrigálásával a gyógytorna után - amennyiben az sikertelen, melynek valószínűségét én Mr. U non-verbális kommunikációs jelei alapján 99 és 100% közé tetem - rögtön fogjam magam és kisujjam és izibe műtessem meg, mert különben így marad.
Nem volt vesztegetni való időm, másnap felhívtam a fent nevezett kórházat, ahol el is mondták, hogy mikor és hol jelenjek meg legyek szíves és gyógytornásztassam megfáradt kisujjamat. Az időpont fontos, mert ekkor van a kéz szekció!
Próbáltam elképzelni a szituációt, amint sok ember ül és mozgatja kisujját és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most bohózat vagy utópia.
A nevezetes reggelen fél 8 magasságában megjelentem a Mexikói úton, keresve az alagsort és a gyógytornát. Az épületben, melynek előtere dugig volt kerekesszékekkel, a recepciós úr felvilágosított, hogy itt ugyan alagsor van, le is mehetek, ha akarok, de ott gyógytornát nem találok, ugyanis ez egy iskola (Mozgásjavító Általános Iskola - a szerk.). Próbáljak viszont keresni egy H betűt a Mexikói úton valahol arrébb, ott hátha sikerrel járok.
No, nekem sem kellett több, követtem a jótanácsot és láss csodát, sikerült bejutnom a kórház alagsorába a gyógytornára. Itt egy kedves hölgy tartotta a kéz szekciót némi láb szekcióval fűszerezve, és ekkorra biztossá vált, hogy bohózattal állok szemben. Ezt a bizonyosságot csak aláhúzta az, mikor a hölgy - megnézve a papíromat - jelezte, hogy én nem is lehetnék itt, mert először az itteni orvosnál kell bejelentkeznem, aki majd megvizsgál és eldönti, hogy mire is van szükségem. No, de egy orvos már eldöntötte, mondom én, mire ő, hogy nem így van ez, be kell tartani a hivatalos utat, most maradjak, de legközelebb már csak úgy jöjjek, ha látott az orvos.
Maradtam, és egy jó órás labdamarkolászás után lehajtott fejjel távoztam. Másnap frissen, fiatalosan, kipihenten ébredtem és tudtam, ez lesz az a nap. Lelkesedésem egészen estig tartott.
6 órakor megjelentem a korábban egyeztetett helyen. A bejelentkezésnél egy hatalmas monitort találtam, jobban szemügyre véve a monitor egy nénire nézett, aki először nem vett észre, majd egy automatikus "Várjon 10 percet!" felszólítást préselt ki magából. Vártam, kicsit többet is, majd szólított, felvette az adataimat és újabb várakozásra sarkallt. Mit volt mit tenni, vártam, szinte már boldogan, hogy sínen vagyok, mindjárt megvan a beutaló.
Folyt. köv
Következő lépés tehát az autodidakta gyógytorna. Ezt kisebb nagyobb intenzitással pár hónapig gyakorolgattam, majd a karácsonyi őrület és egy kubai kiruccanás utáni változatlan állapot és állandó, önjelölt terapeutám javaslata arra ösztökélt, látogassam meg újra Mr. U-t és kérjek beutalót gyógytornára. Bár Mr. U meglátogatása bennem kellemesnek igazán nem mondható élményeket idézett fel, meggyőztem magam, hogy most már nem lesz semmiféle bemozgatás, csupán egy egyszerű beutaló egy kellemes terápiás kezelésre.
Újra felkerekedtem hát és bekopogtattam Mr. U-nál, aki némi csuklótörés ápolás és paraszolvencia után készségesen szolgálatomra állt és kitöltötte a megfelelő papírt, amivel nekem az Uzsoki kórház mexikói úti épületébe kell eltrappolnom. Felhívta még a figyelmemet, hogy az ujjam kikorrigálásával a gyógytorna után - amennyiben az sikertelen, melynek valószínűségét én Mr. U non-verbális kommunikációs jelei alapján 99 és 100% közé tetem - rögtön fogjam magam és kisujjam és izibe műtessem meg, mert különben így marad.
Nem volt vesztegetni való időm, másnap felhívtam a fent nevezett kórházat, ahol el is mondták, hogy mikor és hol jelenjek meg legyek szíves és gyógytornásztassam megfáradt kisujjamat. Az időpont fontos, mert ekkor van a kéz szekció!
Próbáltam elképzelni a szituációt, amint sok ember ül és mozgatja kisujját és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most bohózat vagy utópia.
A nevezetes reggelen fél 8 magasságában megjelentem a Mexikói úton, keresve az alagsort és a gyógytornát. Az épületben, melynek előtere dugig volt kerekesszékekkel, a recepciós úr felvilágosított, hogy itt ugyan alagsor van, le is mehetek, ha akarok, de ott gyógytornát nem találok, ugyanis ez egy iskola (Mozgásjavító Általános Iskola - a szerk.). Próbáljak viszont keresni egy H betűt a Mexikói úton valahol arrébb, ott hátha sikerrel járok.
No, nekem sem kellett több, követtem a jótanácsot és láss csodát, sikerült bejutnom a kórház alagsorába a gyógytornára. Itt egy kedves hölgy tartotta a kéz szekciót némi láb szekcióval fűszerezve, és ekkorra biztossá vált, hogy bohózattal állok szemben. Ezt a bizonyosságot csak aláhúzta az, mikor a hölgy - megnézve a papíromat - jelezte, hogy én nem is lehetnék itt, mert először az itteni orvosnál kell bejelentkeznem, aki majd megvizsgál és eldönti, hogy mire is van szükségem. No, de egy orvos már eldöntötte, mondom én, mire ő, hogy nem így van ez, be kell tartani a hivatalos utat, most maradjak, de legközelebb már csak úgy jöjjek, ha látott az orvos.
Maradtam, és egy jó órás labdamarkolászás után lehajtott fejjel távoztam. Másnap frissen, fiatalosan, kipihenten ébredtem és tudtam, ez lesz az a nap. Lelkesedésem egészen estig tartott.
6 órakor megjelentem a korábban egyeztetett helyen. A bejelentkezésnél egy hatalmas monitort találtam, jobban szemügyre véve a monitor egy nénire nézett, aki először nem vett észre, majd egy automatikus "Várjon 10 percet!" felszólítást préselt ki magából. Vártam, kicsit többet is, majd szólított, felvette az adataimat és újabb várakozásra sarkallt. Mit volt mit tenni, vártam, szinte már boldogan, hogy sínen vagyok, mindjárt megvan a beutaló.
Folyt. köv
2009. március 20., péntek
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 2. stáció
Mr. U. jelentőségteljesen bólintott egyet, és a tisztelet fényét láttam megcsillanni szemeiben. Ezt rossz előjelnek véltem, de már nem volt mit tenni, haladtunk is a szomszéd szoba felé. Ennek ajtaján újabb bátorító jelként ott fityegett egy felirat: Műtő. Gondoltam erre visz a legrövidebb út egy következő szobába, de tévedtem, utunk eddig tartott. Mr. U. ép ujjával egy ágyra bökött, ami halványan még a Kórház a város szélén sorozatból fennmaradt emlékképeim egyikével mutatott kísérteties hasonlóságot, s bár pontosan nem emlékeztem az ottani körülményekre, abban biztos voltam, hogy nem pozitív felhangja volt az ágy körül zajló eseményeknek.
Ismét próbáltam leendő unokáimra és a nekik elmesélhető hőstettre gondolni és helyet foglaltam, kezemet pedig a tett színhelyére pozicionáltam. Mr. U. hamarosan megjelent egy fullextrás vizifegyvert megszégyenítő injekciós tűvel. Én ekkor kezdtem el keresni a rejtett kamerákat a műtőben, és már készültem, mit mondok a Kandikamera műsorvezetőjének az előkészületek alatt felvett furcsa arckifejezéseimről. Nem sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy itt bizony sem kamera, sem műsorvezető nincs, és az egy versenyló heti doppingadagjának megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapítót rejtő injekciós tű teljes tartalmával kisujjamat hulki méretekre duzzasztja Mr. U.
Így is lett majd kisvártatva elkezdett egy számára izzasztó, számomra egyelőre inkább csak mutatságos revüt bemutatni egykori kisujjamon. Mivel alkartól lefele annyira érzéketlen voltam, hogy az inkvizíció teljes kínzóarzenálja sem tudott volna velem mit kezdeni, csak részvétteljesen mosolyogtam Mr. U. kínszenvedésén, mindaddig, míg be nem jött főnöke, a főorvos és a következő párbeszéd zajlott le köztük.
- Jó munkát, szevusz. Á bemozgatás?
- Igen.
- Hm. Elég komolynak tűnik.
- Igen, nehezen megy.
- Aha, szerintem nagyon ne feszítsd tovább, mert eltörik.
Itt részvétem kétségbeesésbe, mondhatni pánikba váltott és kezdtem teljes valójában átérezni az "Egészség legyen, a többit megvesszük" jeles bölcsesség összes mögöttes és nem mögöttes értelmét.
Láthatóan Mr. U-t ez nem nagyon tántorította el attól, hogy még pár mutatványt bemutasson kisujjamon, ami ekkor már úgy nézett ki, mint Nicky Santoro (alias Joe Pesci) a Casino című kasszasiker végkifejletében.
Pár - számomra évtizedeknek megfelelő - rövid perc dagasztás után aztán Mr. U. röviden közölte, hogy készen vagyunk, tessék otthon esténként meleg vízben áztatni, tornáztatni, visszaesés esetén gyógytornára menni.
Ezek után én és a kisujjam, aki innentől fogva külön entitásként élte életét elindultunk hazafelé.
Folyt köv.
Ismét próbáltam leendő unokáimra és a nekik elmesélhető hőstettre gondolni és helyet foglaltam, kezemet pedig a tett színhelyére pozicionáltam. Mr. U. hamarosan megjelent egy fullextrás vizifegyvert megszégyenítő injekciós tűvel. Én ekkor kezdtem el keresni a rejtett kamerákat a műtőben, és már készültem, mit mondok a Kandikamera műsorvezetőjének az előkészületek alatt felvett furcsa arckifejezéseimről. Nem sok idő kellett, hogy rájöjjek, hogy itt bizony sem kamera, sem műsorvezető nincs, és az egy versenyló heti doppingadagjának megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapítót rejtő injekciós tű teljes tartalmával kisujjamat hulki méretekre duzzasztja Mr. U.
Így is lett majd kisvártatva elkezdett egy számára izzasztó, számomra egyelőre inkább csak mutatságos revüt bemutatni egykori kisujjamon. Mivel alkartól lefele annyira érzéketlen voltam, hogy az inkvizíció teljes kínzóarzenálja sem tudott volna velem mit kezdeni, csak részvétteljesen mosolyogtam Mr. U. kínszenvedésén, mindaddig, míg be nem jött főnöke, a főorvos és a következő párbeszéd zajlott le köztük.
- Jó munkát, szevusz. Á bemozgatás?
- Igen.
- Hm. Elég komolynak tűnik.
- Igen, nehezen megy.
- Aha, szerintem nagyon ne feszítsd tovább, mert eltörik.
Itt részvétem kétségbeesésbe, mondhatni pánikba váltott és kezdtem teljes valójában átérezni az "Egészség legyen, a többit megvesszük" jeles bölcsesség összes mögöttes és nem mögöttes értelmét.
Láthatóan Mr. U-t ez nem nagyon tántorította el attól, hogy még pár mutatványt bemutasson kisujjamon, ami ekkor már úgy nézett ki, mint Nicky Santoro (alias Joe Pesci) a Casino című kasszasiker végkifejletében.
Pár - számomra évtizedeknek megfelelő - rövid perc dagasztás után aztán Mr. U. röviden közölte, hogy készen vagyunk, tessék otthon esténként meleg vízben áztatni, tornáztatni, visszaesés esetén gyógytornára menni.
Ezek után én és a kisujjam, aki innentől fogva külön entitásként élte életét elindultunk hazafelé.
Folyt köv.
2009. március 13., péntek
2009. március 3., kedd
A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 1. stáció
Nézem itt ezt a fakof98.blogspot.com oldalt és nem történik semmi. Senki nem ír semmit. A FSZ-k megint leléptek. Én meg itt poshadok. Szerencsére a magyar egészségügy biztosítja nekem, hogy ne legyenek unalmas napjaim.
Páran már hallották a ferde kisujjam történetét. Röviden annyi történt, hogy Pöte barátunk eljött focizni - azóta sem láttam, és kisujjam hogyléte felől sem érdeklődött - és mikor kapus voltam, direkt kisujjon rúgott.
Na most ez egy sima futballbaleset, az ember kiabál egy kicsit, keményen mutatja, hogy bár iszonyúan fáj, és lehet, hogy az egész letört, kénsavas eső esett rá, megsózták, megborsozták, napalmmal megszórták, de neki ugyan meg sem kottyan, mert ő kemény, mint a lonsdaleit. Az ember - jelen esetben én - ezt is tette, majd hazament és szépen besportkrémezte a megdagadt területet.
Régóta tudott axióma ugyebár, hogy ha bármilyen testrészünket baleset éri, de mozog, akkor nem tört el. Miután 3 hét és egy raftingolás elteltével sem javult a helyzet, bármennyire is tettem sínbe fent nevezett becses testrészem, gyanút fogtam, és igyekeztem einsteini magasságokba emelkedve elgondolkozni azon, hogy esetleg semmibe vegyem az axiómát. Logikusnak tűnt, hogy tézisemet az interneten keresztül támasszam alá, eljutva az antitézisen (jelen esetben az eredeti axiómán) keresztül a szintézisig, azaz, hogy az ujjam bármennyire is mozog, bizony eltört.
Konzultálva legkedvesebb lakótársammal arra jutottam, hogy egy orvos véleményének kikérése erősen javallt. Tetézve félelmemet ő birtokába jutott olyan információknak is, hogy feltételezhető, hogy nem csak, hogy eltörött, de már össze is forrt, mégpedig rosszul. Ennek fele sem tréfa, gondoltam, nagyobb szenzáció lesz ez, mint a relativitáselmélet, pedig pont úgy indult.
Fogtam hát magam és mintegy 2-3 hetes egyeztetés után eljutottam egy ismerős baleseti sebészhez. Ő a kisujj rövid szemre- és kézrevételezése után megnyugtatott, hogy feltehetőleg tényleg el van törve, tényleg összeforrott, tényleg rosszul és az egyetlen megoldás, hogy újból el kell törni. Az információ szíven ütött, de gondoltam, legalább lesz mit mesélni az unokáknak. Akkor még nem sejtettem, hogy a kisujjeltörés csecsemőknek való tündérmese ahhoz képest, ami vár rám.
Szerencsére a mai technika mellett a szem- és kézrevételezés nem elégséges információ egy kisujjújraeltörés levezényléséhez, így doktorunk - nevezzük Mr. U-nak - röntgenre küldött. A kisujjröntgen láthatólag nagy problémát okozott a nővérnek, aki többszöri nekifutásra tudta csak görcsbe állt kisujjamat a megfelelő 2 pozícióba bepasszentani. A felvétel sikerült és percek alatt kezemben volt, nem volt hát hiába a 2 óra várakozás.
Itt jegyezném meg, hogy a baleseti sebészeten a várakozás nem összehasonlítandó holmi fogorvosnál, ne adj' Isten háziorvosnál való unalmas tespedéssel. Ezen a szolid, téli szombat délutánon két motorost hoztak be egy-egy fájintos nyílt töréssel és tanúja lehettem egy öngyilkossági kísérletét nem sokkal korábban megúszó fedélnélkül ápolásának, vallomásának majd teljes kétségbeesésének (ti. neki még az öngyilkolászás sem sikerül). Mindezt szépen tagoltan elosztva, lassan adagolva, nehogy unatkozzon a várakozó beteg.
A felvételekkel még egy röpke fél órát várakoztam, majd szólítottak. Hamar kiderült, hogy törésről szó sincs, itt bizony befagyott az ízület. Kicsit tessék ezt megemészteni, nekem sem sikerült első nekifutásra, mert mi az, hogy befagy egy ízület? Persze tél van, de akkor is. A talányra hip-hop fény derült.
Pöte mérnöki pontosságú bombája egy komolyabb rándulást eredményezett a kisujj második és harmadik perce közti ízületnél. Ezt én - hibásan - szép alaposan sínbe tettem, ami ennek következtében úgy maradt, és ott szépen megfagyott.
Megoldásként Mr. U két gyógymódot javasolt. Az első: Egy durva, fizikai behatással kiegyenesítjük, azaz úgymond "kimozgatjuk" az ujjat. Ezt megteheted te is, mondta Mr. U., hogyan, kérdem én, mire ő, ráülsz és kiegyenesedik. Mindeközben pajkos mosoly játszott a szája körül. Mivel birtokában voltam annak az információnak, hogy Mr. U nem hazánkban kezdte földi pályafutását, hanem a nagy Oroszország sztyeppéiről szalajtották, felsejlett szemem előtt egy 2 literes vodkás üveg üresen előttem, én vérben forgó szemekkel, visítva ülök egy széken, magam alatt egyenesedik a kisujjam.
Szolid mimikával jeleztem, hogy tegyük most félre az első megoldás a) verzióját és térjünk inkább rá a Kárpát-medencében nevelkedettek számára is megvalósítható lehetőségekre. Az 1 b) megoldás: Kimozgatja ő. A 2. megoldás: Gyógytorna, ami minimum 6 hét.
Ugyan nem vodkás üveg volt a jelem óvodában, se nem lefűrészelt baseball ütő, de gondoltam azért egy 1 b) verziót csak bevállalok. Ha nem jön össze, még mindig ott a 2., vagy végszükség esetén az 1 a).
Folyt. köv.
2009. január 29., csütörtök
FAKOF az élen
Kedves Fakof rajongótábor-tagok!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy a kubai utunkon sikerült találkozni a Guggol vezetőivel, akik a kedvünkért halasztották el megbeszélésüket Fidellel - ez számunkra nyilvánvaló volt, de ők sokszor hangoztatták.
A megbeszélés értelmében mi 3 db ottalvós heti bérletet adtunk nekik a jövő évi FAKOF fesztiválra - 5-öt akartak, de min nem engedtünk, azért tudják hol a helyük! - amiért is felkerültünk a Guggol kereső első helyére a "FAKOF" keresőszóval. Grátiszként a 2. és a 4. helyet is megkaptuk, amit a protokoll szerint megköszöntünk. A hiányzó 3. hely miatt a kárpótlási igényünket már benyújtottuk, ezzel Fidel is egyetértett és meg is említette a találkozójukon.
A Guggol egyelőre rendszerhibára és valami gazdasági válságra hivatkozik, de ha így folytatják, egy bérletnek búcsút mondhatnak.
A fenti esemény a fesztivál sikerét és ismertségét ugyan növelni már nem tudja, de a PCrabságban szenvedő világtársadalom szemében imázsunk ha lehet még sziklaszilárdabbá vált.
A fesztivál tavalyi veszteségéből Kubában elköltött 3 milliárd sem volt hát hiába.
A Farsangon találkozunk! LÁSD A KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSBEN!
Üdv,
FSZ
Örömmel értesítek mindenkit, hogy a kubai utunkon sikerült találkozni a Guggol vezetőivel, akik a kedvünkért halasztották el megbeszélésüket Fidellel - ez számunkra nyilvánvaló volt, de ők sokszor hangoztatták.
A megbeszélés értelmében mi 3 db ottalvós heti bérletet adtunk nekik a jövő évi FAKOF fesztiválra - 5-öt akartak, de min nem engedtünk, azért tudják hol a helyük! - amiért is felkerültünk a Guggol kereső első helyére a "FAKOF" keresőszóval. Grátiszként a 2. és a 4. helyet is megkaptuk, amit a protokoll szerint megköszöntünk. A hiányzó 3. hely miatt a kárpótlási igényünket már benyújtottuk, ezzel Fidel is egyetértett és meg is említette a találkozójukon.
A Guggol egyelőre rendszerhibára és valami gazdasági válságra hivatkozik, de ha így folytatják, egy bérletnek búcsút mondhatnak.
A fenti esemény a fesztivál sikerét és ismertségét ugyan növelni már nem tudja, de a PCrabságban szenvedő világtársadalom szemében imázsunk ha lehet még sziklaszilárdabbá vált.
A fesztivál tavalyi veszteségéből Kubában elköltött 3 milliárd sem volt hát hiába.
A Farsangon találkozunk! LÁSD A KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSBEN!
Üdv,
FSZ
A fakof bemutatja: PECSA FARSANG 2009
Kedves Télbúcsúztatók!
Mint ugyebár mindenki tudja, az idei farsangi időszak kicsit későbbre esik (január 6-február 25.), mint a tavalyi, ezért a mi farsangunk is később lesz, mint tavaly. A farsangi időszak amúgy Vízkereszttől (január 6.) tart egészen a húsvét előtti 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz Hamvazószerdáig, ami idén február 25.
Hosszas egyeztetés után úgy döntött a FSZ tanács, hogy az idei Farsangot február 20-ra, az utolsó lehetséges pénteki időpontra tesszük.
A legfontosabb információk
Üdv,
FSZ
Mint ugyebár mindenki tudja, az idei farsangi időszak kicsit későbbre esik (január 6-február 25.), mint a tavalyi, ezért a mi farsangunk is később lesz, mint tavaly. A farsangi időszak amúgy Vízkereszttől (január 6.) tart egészen a húsvét előtti 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz Hamvazószerdáig, ami idén február 25.
Hosszas egyeztetés után úgy döntött a FSZ tanács, hogy az idei Farsangot február 20-ra, az utolsó lehetséges pénteki időpontra tesszük.
A legfontosabb információk
- DJ: Zöld
- A beöltözés témája: '69
- Belépő:
- Jelmezben: 400 HUF
- Jelmezen kívül: 1000 HUF
- Időpont: 2009. 02. 20. 8PM
- Helyszín: Caffe Zappa 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.
- Jófej ismerőst hívni ér
Üdv,
FSZ
2009. január 22., csütörtök
Cuba
Sziasztok Lelkes Fakof-blog olvasók!
Mi FSZ-k éppen Kubában voltunk egy fontos, nemzetközi meetingen, amit az amcsik már megint lemondtak. Fidel ott volt, jól van, nagyon erős és még csak 82 éves, miért is lenne ez másképp, de csak 6 és fél órát beszélt, mostanában hamar fárad.
Készítettünk pár képet és szívesen megmutatjuk Nektek hamarosan. Az időpont és a helyszín még nem végleges, de amint az lesz, jelentkezünk. Addig is egy kis "étvágygerjesztő".
FSZ
Mi FSZ-k éppen Kubában voltunk egy fontos, nemzetközi meetingen, amit az amcsik már megint lemondtak. Fidel ott volt, jól van, nagyon erős és még csak 82 éves, miért is lenne ez másképp, de csak 6 és fél órát beszélt, mostanában hamar fárad.
Készítettünk pár képet és szívesen megmutatjuk Nektek hamarosan. Az időpont és a helyszín még nem végleges, de amint az lesz, jelentkezünk. Addig is egy kis "étvágygerjesztő".
FSZ
2009. január 6., kedd
Helyreigazítás
Kedves Szilveszterezők!
A január elsején megtartott kvíz verseny egyik kérdése - Ki volt Brad Pitt első felesége? - körül kirobbant vitára szeretnénk reagálni, mivel úgy tűnik az indulatok nem csillapodnak. Sőt, a Bomba csapat a mai napon hivatalos óvást nyújtott be.
A nagy tudású és tapasztalt szervezőbizottság érezve a helyzet súlyosságát független, nemzetközi döntőbíróságot jelölt ki a kérdés tisztázására. Az alábbiakban az ő válaszaikból szemezgetünk.
a műsoromban. Emlékszem, a házasságot firtató kérdéseimre mindig kitérő választ adtak…”
Oprah Winfrey
„Jennifer Aniston? Nem tudom ki az….Mit mondott hány pontos kérdés volt?...”
Révész Sándor
(többek között) a Piramis együttes énekese
A döntőbíróság szerint tehát Jennifer Aniston volt Brad Pitt első felesége. Véleményüket tiszteletben tartva a játék szervezői az óvást elfogadják és az eredetileg 2. helyezett csapatnak utólag 4 pontot ítél meg. Azonban a sorozatos hőbörgés miatti 2 pontos levonással a Knight Rider a Bomba és csapat holtversenyben 43-43 ponttal végzett az első helyen. A zsűri - kárpótlásképpen – a neki felajánlott Story és Best előfizetésekről lemond a Bomba csapat javára.
(Az ítélet jogerős).
FSZ
A január elsején megtartott kvíz verseny egyik kérdése - Ki volt Brad Pitt első felesége? - körül kirobbant vitára szeretnénk reagálni, mivel úgy tűnik az indulatok nem csillapodnak. Sőt, a Bomba csapat a mai napon hivatalos óvást nyújtott be.
A nagy tudású és tapasztalt szervezőbizottság érezve a helyzet súlyosságát független, nemzetközi döntőbíróságot jelölt ki a kérdés tisztázására. Az alábbiakban az ő válaszaikból szemezgetünk.
„Jennifer Aniston, persze. Nem is értem a problémát. Egy valamennyire tájékozott kvízmester kapásból tudja a választ egy ilyen kérdésre. A magam részéről szeretnék felajánlani egy egész éves Story és Best előfizetést a zsűri tagjainak. Remélem ez segít megelőzni a későbbi vitás eseteket.”
Ómolnár Miklós
A Story és Best magazin főszerkesztője
a műsoromban. Emlékszem, a házasságot firtató kérdéseimre mindig kitérő választ adtak…”Oprah Winfrey
Televíziós személyiség, Oprah Winfrey Show házigazdája
„Jennifer Aniston? Nem tudom ki az….Mit mondott hány pontos kérdés volt?...”
Révész Sándor
(többek között) a Piramis együttes énekese
A döntőbíróság szerint tehát Jennifer Aniston volt Brad Pitt első felesége. Véleményüket tiszteletben tartva a játék szervezői az óvást elfogadják és az eredetileg 2. helyezett csapatnak utólag 4 pontot ítél meg. Azonban a sorozatos hőbörgés miatti 2 pontos levonással a Knight Rider a Bomba és csapat holtversenyben 43-43 ponttal végzett az első helyen. A zsűri - kárpótlásképpen – a neki felajánlott Story és Best előfizetésekről lemond a Bomba csapat javára.
(Az ítélet jogerős).
FSZ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
