ÚJ RÉSZ! - A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 7. stáció

Viszonylag hamar sikerült megtalálnom a gyógytornatermet a pincében. Itt egy szűk ám annál barátságtalanabb folyosón páran már vártak, ezenkívül várt még egypár felirat az ajtón, miszerint ne kopogjak, ne zajongjak, nem türelmetlenkedjek, ne csináljak semmit, ami oda vezethet, hogy ne adj' Isten találkozom a gyógytornásszal.
Szerencsére hatalmas kapacitású szürkeállományom rögtön kapcsolt és a papírok helyett a jól megszokott gyakorlati tanácsok mezejére léptem, megkérdezve a várakozókat, hogy ugyan itt mégis hogy lehet időpontot kapni.
Nos, ezt félóránként lehet megtenni, mikor is a gyógytornatanár kitessékeli az előző csoportot és betessékeli a következőt. Máskor ne próbálkozzak, nem illik, nem szokás, nem magyaros virtus. Mivel 10 perccel múlt egész, egy komolyabb, 20 perces sudokuparti képe sejlett fel bennem, ami aztán így is lett. Pár rekord és rekordkísérlet után kiklaffogott szigorúanfatalpú papucsában a gyógytornász olyan flegma arccal, mintha most pippantott volna egy nagyot az előző szessön nyugdíjasaival.
Én nyugodt hangon és arccal, hivatalos menedzser-öltözetem teljes háttértámogatását élvezve jeleztem, hogy szívesen venném, ha járhatnék hozzá kezelésre. Ő olyan ábrázattal mért végig lassan, amivel verseny nélkül nyerte volna bármelyik idióta aktuális Póker Világbajnokság döntőjét, majd levonta a következtetést ruhámból napközbeni elfoglaltságommal kapcsolatban és kinyögte, hogy jöhetek pénteken délután 2-re. Finoman jeleztem, hogy bizony, akkor én ülök a monitor előtt a 11. kerületben és kézmozdulatokkal próbáltam a figyelmét felhívni a ruházatomra és leginkább a nyakamban lógó Chios szalagon fityegő belépőkártyára. Ő - pókerarcát továbbra is változatlanul tartva - ezt konstatálta, majd felajánlotta, hogy ebben az esetben hétfőn délután fél 3-kor tudok jönni.
Nos nem sok póker-bajnokságot néztem a tv-ben így nem nagyon tudom, hogy mik azok az apró jelek, amiket blöfföléskor kell figyelni, mindenesetre a legjobb védekezési stratégiának azt láttam, ha én is felveszem a pokerface-t és beblöffölök egy "Hétfőn 6?"-ot. És láss csodát, bevált, emberünk rábólintott, s bár - én is meglepődtem - húzta a száját picit, bevésett a füzetébe engem is.
Nem nagyon akartam elhinni, hogy valóban be tudtam jelentkezni egy kezelésre, de úgy tűnt, minden sínen van, és már alig vártam a hétfőt és a repkedő kisujjakat.