A magyar egészségügy, avagy egy befagyott kisujj kálváriája 5. stáció

Nos én a vagy Hermina utat választottam elsőre, ami utólag helyes döntésnek bizonyult, azonban a telefonbeszélgetés alatt ez nem volt annyira egyértelmű. A telefont egy idősebb hölgy vette fel. Tanulva korábbi tapasztalataimból egyből a tárgyra tértem, ismertettem a tényállást, miszerint kisujjízület-befagyás miatt gyógytornára kényszerülök, melyhez a lakóhelyem szerint illetékes egészségügyi intézményt keresem. Ő rövid gondolkodás után ennyit mondott: "Kááápcsolóóm az illetékes kollééégáát". Az illetékes kolléga a portás volt. Egy hangos, tiszteletteljes "Tássék!" után meghallgatott, majd egy rövid "Vááárjon megkérdem" átvezetőt követően eltűnt az éterből úgy 5 percre. Hamarosan visszatért és tájékoztatott, hogy bizonyos Dr. XY az illetékes a Z utcában, hozzá fáradjak, ő a területileg illetékes háziorvosom.
Egy nagylevegő után ismét vázoltam neki az esetet, hogy ti. nem háziorvost keresek, hanem gyógytornászt, mire ő rövidre zárta az esetet: "Ja, hát akkó gyűjjön be ide". Begyüttem, mivel azonban pontos címem nem volt, a Hermina út általam jobban ismert részére kormányoztam hűséges Fusionomat, bőszen keresve a korábban már jól fejembe vésett 'H' betűt. Rövid leskelődés után meg is találtam, ezzel együtt rögtön parkolót is leltem, arcomon diadalittas mosollyal szálltam ki az autóból és a sorompó mellé tákolt bódé felé siettem. A tényállás ismételt rövid (2-3 perces) vázolása után a portás kedvesen rám mosolygott, majd közölte, hogy ő a hátsó portás, nem tud segíteni, menjek talán a főportához. A főporta ugyan nem a Hermina úton volt, de engem ilyen apróság már nem tántorított el, magabiztosan trappoltam fel a lépcsőn a főportáig, ahol egy körszakállas szaki fogadott - kinézete alapján első pillantásra felmerült bennem a gyanú, hogy korábban villanyóra-leolvasóként esetleg karbantartóként tengette életét - akinek ismételten elújságoltam jövetelem okát. Szakink az információ befogadása után furcsán végigmért, majd egy váratlan kérdést tett fel: "Hány éves maga?" Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, de jól nevelt úriember módjára közöltem, hogy "32.". Ő erre hümmögött kicsit, agya fénysebességre kapcsolt, majd röviden ennyit mondott: "Aha, ez gyermekkorház, rossz helyen jár.".
Nos, azt hiszem ezen a ponton egy paraszthajszál választott el a biztos agyvérzéstől, mert kérdem én, mit gondolt Szaki Úr, mikor meglátott 180 cm magasan, 70 kilósan, elegáns ingben, borostával?!? Talán azt,hogy egy túlfejlett 13,5 évessel áll szemben?!? Ezt gondolta végig életkoromra vonatkozó rövid kérdése előtt?
Nos, szerencsére eltekintve a fenti incidenstől Szakink ki volt okítva a környékbeli egészségügyi intézmények adataiból, így meg tudta mondani, hogy hova is menjek a Hermina úton, hogy küldetésem célját végre megtaláljam.